Elhangzott a Katolikus Társadalmi Napok – Ifjúsági konferencia: „A jövő egyháza – a jövő társadalma” programon, Pécsett, 2019. szeptember 28-án.

Absztrakt

„I speak Hungarian! What’s your Superpower?” – A hagyományos és a gazdasági diaszpóra jövőképe

Ma a világon nagyjából 15 millió olyan személy él, aki magát magyarnak tartja. A közismert felosztás szerint ebből nagyjából 9,8 millió fő él a jelenlegi határokon belül, a többi pedig a diaszpórában. A diaszpóra kifejezésnek számos értelmezése van. Az eredeti görög kifejezés, a διασπορά szó, a magok elvetését, illetve szétszóródását jelenti. A köznapi értelemben vett diaszpóra meghatározás arra vonatkozik, amikor egy-egy etnikum, vagy vallás követője, illetve valamilyen közösség, valamely kényszer hatására elhagyja a szülőföldjét, és a világ egy másik pontján, más népek közé kerülve folytatja tovább életét, megismerve az új kultúrát, s azt beépíti saját kultúrájába. Természetesen az új környezet szokásai komoly hatással van rá, de identitását megőrizve az eredeti nemzetiség tagjának tartja magát. Lényegét érintve a diaszpóra egy adott országban jelen lévő nagyobb létszámú, az ország eredeti népességétől eltérő népcsoport, amely tartósan az adott területen telepedett le.

A diaszpóra összetételét a szakirodalom két csoportra osztja fel. Az egyik a határváltoztatások miatt (gyakorlatilag a trianoni, illetve kisebb mértékben a II. világháborút lezáró határváltoztatások) külföldre került, és ott kisebbségi létben élő, de gyakorlatilag őshonos (autochton) kisebbségi közösségek, míg a második a migrációs eredetű (allochton), a Kárpát-medencén kívül élő magyarok diaszpóra közösségek.

Előadásomban be szeretném bizonyítani, hogy ez a felosztás ma már nem tartható, mivel – különösen Magyarországnak az Európai Unióhoz történt csatlakozása következtében – megjelent egy harmadik diaszpóra csoport is, amelynek a gazdasági diaszpóra nevet adtam. Előadásomban meg fogom vizsgálni e három diaszpóra csoport jellemzőit,  hozzáállását a magyarságához (állam, állampolgárság, hazatérés lehetősége, a magyar közösségekhez való tartozás kérdése, a magyar vallási közösségekhez való tartozás kérdése, stb.). Fontosnak tartom különösen megvizsgálni annak kérdését, hogy ezen csoportokban élő egyének saját magyarságukat hogyan élik meg, illetve, hogyan tervezik megélni a jövőben Magyarország határain kívül. Megvizsgálom, hogy saját felfogásuk szerint ki számít magyarnak, s milyen „szupererő” kell ahhoz, hogy valaki magyar lehessen.

A témát – némiképpen átdolgozva – előadtam a XXIII. Tavaszi Szél Konferencián is, ahol a szekció első helyezését értem el.