Több éve kutatom Mindszenty József, bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek életének egy, a magyarországi köz által kevésbé ismert időszakát, mely 1971. szeptember 28-i külföldre távozásától 1975. május 6-i haláláig tartott. Ez az időszak, melyet nagyrészt Bécsben töltött a prímás, valamint a világ minden tájára – Ázsián kívül – valamennyi kontinensre tett lelkipásztori utakat, ismeretlen, mégis nagyon ismerős lehet valamennyiünk számára. Amikor egy elhunytról megemlékezünk, általában a születésnapján, vagy a halálozásának napján gondolunk rá. Mindszentynek viszont ebben az évben egy különleges évfordulója van, hiszen 30 évvel ezelőtt – hosszas tárgyalások után – holtteste a máriacelli bazilikából hazatérhetett, s újratemették székvárosában, Esztergomban, a bazilika prímási kápolnájában. Mindszenty József 1975. május 6-án hunyt el Bécsben, az Irgalmasok Kórházában, ahol egy kvázi rutin jellegű műtét altatásából már nem tudott felébredi, a szíve nem bírta ezt a megpróbáltatást. A bécsi Szent István-dómban Franz König bíboros, bécsi érsek végezte a gyászmisét, majd május 15-én temette el Máriacellben. A temetéssel kapcsolatosan egy legenda terjeng, amely – mint a legendák általában – sem nem cáfolhatóak, sem nem megerősíthetőek. A történet szerint egy magyar turistacsoport, Nyergesújfaluból és környékéről Ausztriában jártak, s gyakorlatilag disszidálással fenyegették meg a buszsofőrt, illetve az idegenvezetőt, ha nem viszik őket el a temetésre. Hogy ez megtörtént-e, a választ majd a történészek megadják, én eddig olyan adatot, amely egy ilyen tett – akkori magyar állami megítélés szerinti – következményeiről szóltak volna, még nem találtam. Mindszenty végrendeletében kikötötte, hogy „…ha Mária és Szent István országa felett lehull a moszkvai hitetlenség csillaga, vigyék testemet az esztergomi bazilikai sírboltba.”

Ez 1989 után az első szabad választások következtében megtörtént, bár voltak, akik ezzel nem értettek egyet. A bíboros korábbi másodtitkára Msgr. Mészáros Tibor további kikötéseket emelt, mondván, hogy Mindszenty azt is akarta, hogy csak akkor történjen meg ez a hazaszállítás, ha az utolsó szovjet katona is elhagyta az országot. Hogy Mindszenty József állított-e ilyet, ma már nem igazán lehet megállapítani, de mivel számos végrendeletet írt, ezeket hol módosította, hol hatályon kívül helyezte, akár elképzelhető, viszont az tény, hogy néhány nappal azelőtt történt meg hazahozatala, mielőtt Viktor Silov altábornagy, mint utolsó szovjet katona 1991. június 19-én elhagyta volna az országot.

Mindezektől függetlenül a Mindszenty Alapítvány, mint a bíboros végrendeletének végrehajtója 1990. október 1-jén kijelentette, hogy Mindszenty végakarata terjesült, s elhárultak az akadályok a hazaszállítás és az újratemetés elől. A holttestet május 1-jén exhumálták, s az a szemtanúk véleménye szerint igen jó állapotban maradt fenn, de megjegyzendő, hogy az 1975-ös feljegyzések szerint történt balzsamozás, tehát ez a tény nem használható fel a boldoggáavatási eljárásban.

A hamvakat május 3-án délelőtt egyházi, világi és társadalmi szertartás keretében adták át a hegyeshalmi határátkelőnél, ugyanott, ahol Mindszenty 1971-ben elhagyta az országot. A gyászmenet a kora esti órákban érkezett Esztergomba. Az út menti településeken és a székvárosában ezrek gyűltek össze az ünnepi alkalomra. 1991. május 4-én az esztergomi bazilikában hívők tízezrei jelenlétében, ünnepélyes gyászmise és világi megemlékezések kíséretében helyezték végső nyughelyre Mindszenty József bíboros, hercegprímás hamvait, s ezzel jelképesen véget ért a kommunizmus országunkban.

Megjelent: Otthonunk az Egyház – A péceli katolikus egyházközség hírlevelePécel, 2021.május 1. XV. Évfolyam 18. szám